csütörtök, augusztus 11

Isztambul(i)

Lejárt az egyetemi oktatás, leadtuk az akkreditációs dossziét, elkészültek az államvizsgák, túl voltunk a licensz vizsgán és a vizsgaidőszakon. Végre felszusszanok egy kicsit:)

Az idei nyári vakációm azonban mégis egy szakmai programmal kezdődött. 2 évvel ezelőtt "véletlenül" megismerkedtünk Oslóban Csillával, a XI.-ik Európai Pszichológus Kongresszuson és még akkor elhatároztuk, hogy majd a XII.-re együtt, közös munkával jelentkezünk. Igy is lett, július 4-én Isztambulban kötöttünk ki Edével, itt: http://www.ecp2011.org/



Érdekes módon a flow előadásról maradtunk le majdnem ezelőtt 2 évvel, ahol az ismerkedés is megtörtént, úgy, hogy ketten (Edével hárman) voltunk csak magyarok a résztvevők közül és egymásra is találtunk:) Részeletek itt:

Mi sem természetesebb, minthogy egy közös flow kutatásba vágjuk a fejszénket:)
A konferencia csúcspontja Zimbardo előadása volt, aki elkápráztatta a közönséget az új elméletével, a különböző idődimenziókról és ezek jellemzőiről. Míg ezelőtt két évvel tisztes távolságból szemlélgettük a "mestert", az idén már nem szállt inunkba a bátorság, amikor a folyóson megszóllítottuk, sőt közös fotót is készítettünk vele. Kedélyesen, kedvesen viszonyult hozzánk, mesélt, így az előadása után jelentkeztünk is a kutatócsoportjába. De erről majd később, részletesen:)

A konferencia mellett Isztambul engem  lenyügözött. Az egyetlen város, amely egyszerre két kontinensen fekszik. Ázsiában szálltunk le a repülőről, majd Emő segítségével piff-paff, fél óra alatt  Európában voltunk. A két kontinenst az 1500 méter hosszú, a hetvenes években épült Boszporusz híd köti össze, amely éjszaka (is) pazar látványt nyújt. Vendéglátóink, Emőék a hídhoz közel laktak,  így lehetőségünk volt naponta megcsodálni a látványt. 

A Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán fekvő város lüktet az élettől és az ellentmondásoktól. Régi és új, hagyományos és modern, kelet és nyugat izgalmas keveredése, igazi kulturális kavalkád. Isztambul olyan volt számomra, mint az ételei, új ízek, frissítő 

A régi óvárosban (Sultanahmet) a leghíresebb épületeket lehet megtekinteni,  a Hagia Sofia mecsetet, a Topkapi Szerájt, a Kék –mecsetet, a Hippodromot és a Yerebatan ciszternát.

Galata-hídon már kora reggel horgászok, valamint kagyló- és halárusok sorakoznak.


A Nagy Bazárban minden eladó és minden kapható...szerintem napokig tudtam volna benne sétálni, nézelődni, vásárolgatni. Ede időnként rámszólt: na de Annamária:) Azt mondják, hogy itt mindent meg lehet kapni: amit nem, azt pedig valahogy elővarázsolják!öbb száz éves épülete valóban szép és a hátsó kis utcákban található drága régiségboltokban szép dolgokat is lehet kapni, a többi olyan, mint az itthoni kínai piacok kínálata, csak többet lehet alkudozni.
a világ egyik legnagyobb lefedett piacaként híresült el, hétszer égett le, de mindannyiszor újjáépítették. 
Az ánizsos rakit, a tömény konyakot, vagy a jó kis EFES sört 
(no problem madzsar pasa

Tea Fekete-tenger keleti partvidékéről származik. Miközben a briteket ismerjük nagy teanemzetként, valójában a törökök fogyasztják a legtöbb teát, fejenként évente 2,5 kg-ot (míg a britek "csak" 2,1 kilót), nem is csoda, hogy az utcák is tele vannak teázó emberekkel.

Nincsenek megjegyzések: